karikalondonban

2008.09.23. Kedd

Reggel az irodán jártunk zár ügyben, meg ágycserét kértünk, mivel franciaágyas a szoba…amíg elkészült a zár és ágy csere mi vásároltunk szögeket, méterárut, meg kislámpát, és tükröt meg szemetest. Majd kimentünk az IKEA-ba polcokat venni. Ez az IKEA túra jó hosszúra nyúlt, egész nap nem is ettünk, majd a napi netezés után hazajöttünk. Itthon már új zár volt, meg új ágy. Este mindent kipakoltunk, berendezkedtünk végre, már csak egy apróság hiányzik, és tényleg otthonossá varázsoltunk mindent.

Este ittlétünk alatt először ettünk főtt kaját, illetve majdnem azt, sajnos porból volt ez is, de mégis az első rágható halmazállapotú meleg kajánk volt.J Holnap pedig nincs mese, irány a jobcenterek!

2008.09.22. Hétfő

A költözés napja, nagy vonalakban leírva mindössze annyi, hogy egy kalap alatt kicuccoltunk a banyától, aki nagy örömmel vette birtokba a visszanyert szobáját…valami iszonyatosan kattant egy elme, meg az ablakból visszaszólt egy csípős megjegyzést, de azt már nem akartuk meghallani…eljöttünk, 2 átszállással 3-3 csomaggal, amiből a fele bőrönd volt, de megérkeztünk a Holloway Roadra, az irodába. Minden rendben volt, kivittek megmutatni a szobát, tetszett is elsőre, és be is hurcoltuk a csomagokat. Egy zárcsere volt hátra, de miután megoldódott az is, már mentünk is vissza, megkötni a szerződést. Majd munka ügyben is kaptunk pár tippet, és végül haza is találtunk. El is kezdtünk berendezkedni, ki is derült, hogy alapvető hiányosságok vannak, mint pl szekrény, polc hiány, nem volt szemetes, sem tükör a szobában, stb…ezeket be kell majd szereznünk. Viszont a ház nagyon aranyos, a 170 Glenarm Road E50NB, London (6-os szoba) címen található meg, 11en lakunk itt, és mindenki jófej, fiatal magyarokJeste közös vacsi, meg beszélgetés, jó kis közösség.

Este a zár sajnos beragadt, így rögtön be is kellett törni, szóval a holnap a zárcsere és megint nem a munkakeresés körül fog forogni…hurrá…

2008.09.21. Vasárnap

Ma csomagoltunk, meg parkban ültünk, illetve varrogattam, majd csomagoltunk…mar amikor a szálláson lehettünkJ A banya persze megint nemlétünk alatt bement a szobánkba, ezt egyértelművé is tette számunkra, hiszen a Zsófi ágyán hagyott egy fénymásolt papírt, melyen Máté evangéliumának egy részlete hevertJJJ Amikor megláttuk, már csak szakadtunk a röhögéstől, ugyanis, az utolsó 2 sor alá volt húzva!!!, idézem:  „Ami a tied, fogd és menj!  Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? ” Ez volt a néni búcsúja nekünk…magyarul kotródjunk, mert a ház az övé, itt ő az úr…ezt persze számos konfliktus előzte meg, benyitott a szobánkba, elszámoltatott minket, mindenbe belekötött, és mi mindössze egyszer nyitottuk ki a szánkat, de ez már lényegtelen is…A lényeg, hogy holnap költözünk. Az is nyilvánvaló az evangélium függvényében, hogy nem hagyhatjuk ott a cuccaink egy részét, így borul a terv, és egy részletben kell elköltözni…de meg kell oldani.

2008.09.20.Szombat

Kezdünk egészen kikészülni, a szállás adó nénikénk reggel ránk törte az ajtót, hogy ez az ő háza, és menjünk el valahova, mert nem maradhatunk ott, hiszen ez csak éjszakai szállás…én nem is kapcsoltam, hogy mi történt, Zsófinal volt annyi lélekjelenléte, hogy jól kiosztotta a nőt, persze végül neki állt feljebb, mivel mi lakunk az ő házában….totál bolond a nő. Csak fel akartam még varrni a gombokat a kabátomra, de már azt sem lehetett…végül Zsófival elmentünk vagyis menekültünk Camden Town-ba netezni, majd hazamentünk letenni azt a kis kaját amit sikerült megvenni. Este pedig nem akartunk otthon maradni, így elindultunk vissza a Camden negyedbe megnézni milyen ott az este. Nem csalódtunk, két helyen is jártunk, mind a kettő nagyon jó volt. A második egy olyasmi hely volt, mint otthon a GYÁR, de nem gyárépületben volt, hanem egy igazi kis angol házikóban, élő zene ugyan nem volt, de a hangulat így is felejthetetlen volt. Eszméletlen milyen ruhákban járnak itt a goth-rock emberkék…ruhaköltemények, meg a legelképesztőbb formációk is képvisletetik magukat. A helyen pedig minden feketére volt festve, de ez semmi… fekete csillárok lógtak a plafonról!!!J Teljesen beteg hatást érve el. Persze nem maradtunk sokáig, csak ismerkedtünk egy kicsit a környékkel, de az biztos, hogy még el fogunk menni oda.

Jah, és találkoztunk fekete metálos emberkével, nekem ez meglepő volt, mert ők általában rapperekJ

2008.09.19. Péntek

Ma úgy döntöttünk nem csinálunk semmit csak buszozunk, hiszen az igazán jó móka, bérletünk meg időnk van, más nem is kell. Persze nem céltalanul, hanem céllal. A hétfői költözésre kell összpontosítani már, és mivel csak metroval tudjuk az utat Holooway Road-ba, így ki kell tapasztalnunk a buszokat is arra, mivel a csomagokkal nem mehetünk a föld alá, lévén, hogy nincs mindenhol mozgólépcső, és a Holloway Roadnál meg csigalépcső is van, szóval lehetetlen. Busszal kell az első kanyart megtenni a nagy bőröndökkel, ezért elindultunk buszokkal. Elsőre sikerült is kialakítani a busz sorrendet, így már tudjuk, hogy North Actonból a 260-assal elmegyünk Sepherd’s Bush-ig, onnan 31-essel a Camden negyedig, majd 29-essel a Holloway-ig. Ez itt egész jónak mondható, hogy csupán 2x kell átszállni, a baj az, hogy ez kb 2 óra lesz időben csak oda, és csak az első kanyar.

Miután ezeket megállapítottuk el is ment a fél nap, csak netezni mentünk be Camden Town-ba, meg megpróbáltuk megkeresni egy ismerősünket sikertelenül, de nem baj, nem adjuk fel! J

2008.09.18.Csütörtök

Fáradtak vagyunk már nagyon, mert korán kelünk, és egész nap járkálunk, ezért ma már nem tervezünk nagy városnézést, hanem szállás után eredtünk. Elmentünk a Holloway Roadon található londonimagyarok irodába, ahol fel lettünk világosítva arról, hogy a néni akinél lakunk jól lehúz minket, szóval hétfőn költözünk. Nem North Actonban fogunk lakni, hanem a Camden Townhoz közeli vidéken. Ez is 2-es zóna lesz még, ami nagyon jó, hiszen nem kell többet fizetnünk a közlekedésért. A baj csak az, hogy annyi a cuccunk, hogy hiába kapunk költöztető kocsit a holloway-i irodától, de sajnos odáig el kell jutni. Két fordulóban tudjuk megtenni az utat, mert a cuccokkal nem tudunk metrózni, így lesz egy buszos kör, meg egy metrós a könnyebb a csomagokkal.

Már nagyon várjuk, tekintve, h 2/3-a lesz az ára a mostanihoz képest, és kulcsra zárható szobánk lesz, nem fognak bejárkálni, nem úgy mint most a nénikénk, illetve itt lesz konyha, mosógép, vasaló, és internet. Nem kicsivel lesz jobb. Innentől lesz majd lehetőségünk melót is nézni, hiszen fel tudunk mutatani proof of flat-et, azaz igazolni tudjuk, h van hol lakni, nem csak ideiglenesen.

Miután ezeket lefixáltuk Zsófival elmentünk csavarogni, így találomra leszálltunk a Cavent Garden megállóban, helyes kis környék, az is ilyen piac és sétálóutca keveréke, nagy nyüzsgéssel, és élettel. Már nagyon le voltunk zsibbadva, így felültünk egy buszra, és csak úgy buszoztunk. Jók ezek az emeletes buszok, tudunk rajta punnyadni, és nagyon mókás utazni velük, olyan az egész, mint egy rosszul összerakott számítógépes játék, ahol az ellentétes oldalon mész, és vigyázni kell, hogy senkit se üss el. Itt ugyanis mindenki rohan, nem nézik a lámpát csak mennek, és fut az öreg néni, öreg bácsi, a terhes nő, a babakocsis nő, a csoki- család, az afgán család, a fehér pár, és minden kombinációja ezeknekJ De mégsem káromkodnak, vagy dudálnak, itt ez a megszokott, ha kell egy busz leinted, ha menned kell mész, abszolút a gyalogosoknak van elsőbbsége.

Miután kibuszoztuk magunkat elmentünk a harrods-ba J Ha már lúd legyen kövér. Nah ami ott volt az BETEG, nagyon beteg….csillogás, villogás, termek, szalonok. Olyan mint egy kastély sok teremmel, és mindegyikben más van, egy közös van csak bennük, hogy méreg drágák. 1000ft-ért vehetsz egy gombóc fagyit isJ Mondanom sem kell, kihagytuk, de ilyet is láttunk. Amúgy nagyon ízléses meg szép, eszméletlen választékkal, csak zsibbasztóan nagy, mi csak egy emeletet néztünk meg, de majd megdöglöttünk a végére.

Itt éreztük, hogy az összes energiatartalékunkat feléltük, így haza is jöttünk.

2008.09.17.Szerda

Ma reggel a borús időre való tekintettel eléggé goth- metálosra vettük a figurát  Zsófival, és úgy döntöttünk elmegyünk a Camden Town-ba, amiről már Nolyémi jóvoltából volt szerencsém hallani. Mit is mondhatnék, eszméletlen egy környék, aki szereti ezt a műfajt, az mindent megtalál itt. Olyan széles a választék, külön rocker piac van, stb. Ez az igazán underground negyede a városnak. Hihetetlen igényes mégis, mondhatni művészi értéke van itt mindennek. Végül nem vettünk semmit, kivéve egy pár gumicsizmát, amire rendkívüli szükségünk lesz itt Londonban, tekintve, hogy még egy csepp eső sem esett, ezért már várható a nagy zuhéJ

Miután kigyönyörködtük magunkat a Camden negyedben pénz hiányában átmentünk metróval a Green Parkba, ahol leültünk egy padra, ahol fotózgattunk, meg pihentünk egy cseppet, hogy aztán folytathassuk az utunkat a Buckingham palace felé. Szép, szép az is, mint úgy általában itt minden.

Innen mentünk volna haza, ha tudtunk volna, de sajnos nem tudtunk, mert a Central line aznap este nem akart járni. Így buszokkal mehettünk tovább, amivel sajnos jó 3 órán át utazgattunk mire végül  a környékre értünk. Itt még egy kis éjszakai séta állt előttünk, de szerencsésen hazajutottunk hála a jó tájékozódó képességünknekJ Mondanom sem kell nincs szükség altatóra…

2008.09.16. Kedd

Minden szép és jó, kivéve a szállásadó banyát.

Egyről a kettőre nem éppen jutottunk, mivel a reggeli készülődésünk után nekivágtunk egy netkávézó felderítésének, nem éppen sikeresen. Azonban megismerkedtünk egy kicsit ezzel az Actonnal, elmentünk West Actonig, ahol a Zsófi vett egy „All in one”- t Jszóval valami megfázásra való gyogyót.

Végül visszamáztunk North Actonba, ahol némi keresgélés után egy Hotelban kötöttünk ki, onnan tudtunk netezni, persze pénzért…de ezt már kezdjük megszokni, hogy itt minden pénz. Majd bevásároltunk 2 napi reggelit, meg egy kávét a helyi Tesco express- benJ amit pedig vettünk azt „hazahoztuk”, és akkor a nyanya közölte velünk, hogy ez csak éjjeli szállás…köszi…éjjeli, 15 font/ napért.

Ezen kiakadva fogtuk magunkat, és belevágtunk a londoni estébe.

Kezdtük a Hyde Parkban, majd meglátogattuk a Harry Potterből is jól ismert King’s Cross station- t, meg is állapítottuk, hogy nincsen 9 és ¾- ik vágány….kárJ

Utána következő állomásunk a Tower negyed volt. Tower Hill- től indulva megnéztük a „várat”, majd a Tower Bridge felé vettük utunkat.

Meg kell hagyni elég ütős a látvány. Itt már nem az a kedves angolos belvárosi negyed veszi körül az embert, hanem az új London, a modern felhőkarcolóktól sem mentes világ, de ki kell kötni, hogy felettébb kellemes ez is, és nem rideg meg hideg.

Miután itt kisétálgattuk magunkat úgy döntöttünk busszal visszamegyünk Westminster- be. Első alkalommal kipróbáltuk az emeletes buszt, ami igen beteg találmány. Természetesen fent ültünk le, és elöl…igazán az az érzése az embernek, hogy egy sofőr nélküli járaton utazik, ami mindjárt feldől az első kanyarban. Muris…

Végül megérkeztünk, és kis séta után végre ismét a szemünk elé tárult a Big Ben és a parlament, immáron esti fényekkel. Lenyűgöző a látvány, ezt mindenképpen meg kell hagyni.

Folytköv…

Kezdjük Ádámtól, és Évától…

Eljött hát szeptember 15-e is, melyet megelőzve az élet kicsit játszott Velem, hogy nehezebb legyen eljönni Magyarországról, de végülis kisebb nagyobb hullámvölgyek után vasárnap estére egészen nyugodttá vált a lelkiállapotom. Miután mindent bepakoltam (eddig ámen erre a kijelentésre, mert még nem hiányzik semmi) sikerült kemény 2 órára behunyni a szemem. Hajnali 3 órakor keltem, és az éjszaka leple alatt intettem kalap kabátot (szó szerint, tekintve, hogy téli kabátban és kalapban vágtam neki az útnak, hiszen ezek már nem fértek be a bőröndbe) kis otthonomnak

4 óra után nem sokkal már kint is voltam Ferihegy 1-en, ahol Szófiánácska már ott várt Meglepő módon semmi izgalom nem volt bennem, túlontúl nyugodt voltam, bár lehet, hogy csak a fáradtság tette. 3 kilós túlsúlyt produkáltam csupán, ami a körülményes mindenemet tekintve remek teljesítménynek bizonyult. A bőrönd leadása után megszereztük a beszállókártyát, majd a szülőktől való búcsú után Zsófival átléptünk azon a bizonyos bűvös ajtónJ. A nagy kaland kezdetét vette ebben a pillanatban. Szó szerint, hiszen sikeresen minden fém ékszeremet magamra aggatva iszonyat módon besípoltam, és meg kellett motozzanak, valószínűleg a gyűrűk tették, de végül megállapították, hogy nem vagyok közveszélyes, és folytathattuk utunkat a terminál felé. Felettébb mókás módon mint két karácsonyfa mindent megtaláltunk, és sikeresen feljutottunk a repcsire. Ott persze bonyodalom akadt, mivel alig volt már szabad hely, de csodák csodája sikerült egymás mellé kerülnünk, csak a kézipoggyászoknak nem akadt helye. A stewardes így a felszállásig vigyázott a csomagokra, majd felszállás után ki lettünk hívva helyet keresni a csomagoknak….jellemző ezer ember közül pont mi bénáztunk, kicsit sem volt ciki, de nem baj, később lett helye mindennek, és az a 2 és fél óra remekül telt amit az egekben töltöttünk

Leszállás után minden simán ment, meglettek a bőröndök is, és miután magunkhoz tértünk kerestünk egy taxit, ami házig vitt minket jó kis pénzért…itt minden taxit arabok vezetnek, mi sem utaztunk mással, félúton a pasi munkát is ajánlott a haverjának a saláta bárjában, mi persze illedelmesen megköszöntük, de valahogy még finnyásak voltunkJ az viszont tény, hogy munkát már ajánlottak.

A szállásunk kívül belül helyes, aranyos, tipikus angol külváros jelleggel bíró környéken, mégis közel a belvároshoz.

Letettük a bőröndöket, de csak este foglalhattuk el a szállást ezért elmentünk csavarogni.

2 utcányira van egy temető, Zsófival körül is néztünk ott, hihetetlenül szép, és békés hely volt.

Majd elindultunk a metrómegálló felé (central line, north acton).

Itt vettünk már metró bérletet is egy hétre, ezen felbuzdulva neki is vágtunk a belvárosnak. Találomra szálltunk le az Oxford circus nevű megállóban. Rögtön egy „Váci utcába érkeztünk” csak kb. 3x akkora területen. Kicsit körbe is nézegettünk, itt mindenki divatos, stílusos, igényes. Csövest nem lehetett látni még, az emberek adnak magukra. A különböző rasszok látszólag remekül megférnek egymás mellett. Sokszínűség jellemzi az egész várost. Feketék, fehérek, sárgák is vannak, és mind kedvesek. A metrózás világa meg különösen nagy móka, mivel minden metrómegálló minden vonalon más (Ami tekintve, hogy 14 metróvonal van, és átlag 30 megálló van minden vonalon brutális változatosságról árulkodik). Találomra is közlekednek, mert nincsenek végállomások, illetve amikor megunják akkor kiállnak a forgalomból. Kissé kaotikus, de mégis rendszerezett. Egyszer sem tévedtünk el, jól vannak kitáblázva a dolgok. Minden megállónak más hangulata van, szóval mindig egy meglepetés, hogy vajon milyen lesz a következő? J Persze a metrók is az ellentétes oldalon közlekednek, de itt tényleg minden fordítva működik, először néz az ember jobbra, és csak azután balra. A villanykapcsoló is fordítva műxik, nekünk lekapcsolt állapotban ég a villany, a zárak is a másik oldalon vannak, mivel az ajtók is mindig ellentétes irányban nyílnak, ebből kifolyólag bezárni is így lehet.

Most olyanok vagyunk mint két nagy gyerek, minden új, mindent meg kell szokni, de egy varázslatos világba csöppentünk…tegnap a belvárosban bolyongtunk az Oxfod circuson

Utána átmetróztunk a Westminster negyedbe. Elég kemény…mindketten most láttuk először, de nem bírunk betelni a látvánnyal.

Már nagyon elfáradtunk a sétálgatásban, hiszen hajnali 3óta talpon voltunk, és Londoni idő szerint du. 4 órakor kisétáltunk a Trafalgar square-re, ahol elfogyasztottunk egy életmentő kávét, és csak gyönyörködtünk.

Amióta eszemet tudom vágytam ide, de most, hogy végre láthatom, egy totális biztonság, és másik otthon érzetem van. Tényleg minden remek, mert egyszerre van tartása a dolgoknak, és ugyanakkor játékossága, egyszerre hagyományőrzőek az emberek és formabontóak, az ellentétek tartják egyben a várost és lakosságát, de olyan intenzíven, hogy ebbe pillanatok alatt bekerül az ember. Rengetek az új impulzus, nagy a kulturális sokk is, de semmi negatív élmény vagy rossz megérzés.

Végül haza is indultunk, majd elfoglaltuk a szobánkat. Remek kis hely, tiszta, és a célnak megfelel. Van vízforralónk, így instant levest vacsiztam is. 9 órakor le is feküdünk Zsófival aludni, mert már nem voltunk magunknál. Most senki nem horkolt a fülünkbe, de a hűtőnek mégis helyes kis hangja van, ő nem igazán hagyott minket békén, mert 20 percenként fél órát zúg. Amúgy nevet is adtunk neki, ha már hangja van, ő lett Vilmos /a herceg után, és nem a pálinka reminiszenciájaként/.

Most netkávézóban ülünk, és épp azon töprengünk, hogy szerezhetnénk barátokat….mert délben bárhova megyünk vagy üzleti tárgyalások vannak, vagy a helyi alkoholisták. Barátokat pedig szerezni kell, mert nem szeretnénk beletörődni, hogy az angol tévével kelljen beszélgetni. De Zsófi megmondta, hogy szerzünk barátokat, csak mossunk hajat, így most megtesszük

Jah, és ez csak a kezdeti lelkesedés, hogy ilyen részletesen írok, de nyílván ez első nap jár a legtöbb élménnyel.

A héten még beszámolok a kirándulásokról a városban, és a munka illetve, állandó szállásért való kűzdelmeinkről.