karikalondonban

2008.09.29. Hétfő

 

Egyedül mentem melóba…Zsófi aludt tovább reggel, mázlista, amúgy a napomat nem taglalnám, tekintve, hogy a szobalányok mindennapjai nem hinném, hogy érdekfeszítőek lennének a publikum számára, az viszont tény, hogy jól megszívattak, totál leépültem…és alig bírtam végezni a szobáimmal, sötétben is jöttem haza, mind1, ez van. Holnap Zsófi már nem megy melóba, én off-os vagyok, és így tudunk munkát keresni, a fejleményekről a jövőben…J

 

2008.09.28.Vasárnap

Durva így melózni, hogy csak egy off nap van egy héten, és hiába van szombat, vagy vasárnap ugyanúgy hajnalban kelünk, és megyünk, és még sötét van, meg köd, meg hideg, és megyünk, és utána beszippant az a rohadt hotel, és este dob ki minet mind fizikailag, mind szellemileg leépülve…hullák vagyunk, totál felborultunk, de ki kell tartani. Ma Zsófi már egyedül dolgozott, de valszeg nem is jön többet, holnap off napos, de nem lehet ezt bírni. Napi 15 szobát kéne megcsinálni, és kezdőként 8at kapunk, de Zsófi ma 9től tudta elkezdeni a melót, és este 8kor fejezte be, ezalatt lett kész a 8 szobával. Ami nem lenne gáz, HA!!!! Hangsúlyozom, ha órabérben lennénk, de NEM!!!!!!!!!!! Minimálbéren sem vagyunk, ugyanis, 2 szoba után kapunk egy órányi minimálbért, szóval teljesítmény béres. Namost, ha neked van 8 szobád, és ezt 12 óra alatt csinálod meg, Te akkoris úgy kapsz fizut, mint 4 óra minimálbér, mert minden 2.szoba után kapunk egy órányit…iszonyatos munka, keményebb mint bármi amit elképzelni tudtam volna, és képtelenség vele végezni. Sehogy sem éri meg, mert hajnaltól estig ottvagyunk, plusz a napi 3 óra utazás, és a lakbérünk nem jön ki belőle…mindenképpen változtatni kell. Emellett kitesznek minket a szállásról, és még le is épülünk. Holnap Zsófi off-os, én kedden leszek az, szóval most van 2 napunk másik meló után nézni. Most kell imádkozni, meg h a további pár napot még túléljem.

 

2008.09.27.Szombat

Ma ismét Carollal voltam, egyre durvább a csaj, eszméletlen a tempója, és mindent képes befejezni, csak kár hogy főként választékos káromkodásra tanít:D

Ez a nap brutális volt, alig bírtam mozogni a végére…nem gondolná senki de sztem az egyik legdurvább fizikai munka ez. Egy nap 15-20 szobát kell megcsinálni, és mindenhol A-Z-ig mindent újra kell húzni, le kell portalanítani, meg ki kell sikálni. Amúgy a Mriott Hotel- London, Marble Arch-ban vagyunk.

Hullák vagyunk, és kéne keresni egy új melóhelyet…ezt nem lehet bírni fizikummal. Kemény lesz…de már kajára sincs pénzünk jóformán, szóval bírni kell. Melóhelyen jár egy ebéd nekünk, ami főként saláta, de az is nagyon jó, az itteni árak mellett…STRENGTH!!!Este haza is jöttünk…sajna még mindig nincs net a szálláson, de a lakótársak még mindig jófejek, és nem hagyják, hogy bedepizzünk…J

 

2008.09.26. Pénetk

Az első nap a munkahelyen….pocsék a szobalány ruha, de ez csak egy, a munka valami krimi…hadd ne meséljem el miket kell kitakarítani egy 4 csillagos HOTEL szobából…mindenesetre a gumikesztyű nem árt. A reggel mindig egy meeting-el kezdődik, amit egy Alba nevű orosz nő tart aki angolul beszél, de sajnos olyan orosz akcentussal, hogy foggalma sincs senkinek miről van szó, szerencsére ezt a supervisorok is tudják így mindig kapunk egy papírt amin le vannak írva a napirendi témák. Az első 3 nap trening, azaz fizetés nélküli tanító nap…minden új arcnak van egy kvázi mentora, én kikaptam egy jamaicai nőt, aki amellett, hogy bolond, iszonyatos fizikummal rendelkezik. Mindezzel nincs is baj, 20 perc alatt megcsinál egy dep-es szobát, ami általában másfél óra a nem erre születetteknek. Carol Camptbell a neve, nah de mindegy is…a lényeg, hogy brutális tempót diktál, már alig élek mellette. A lényeg az, hogy beszél hozzám angolul, meg magában is…de a fekák angolja érthetetlen. Öblösen és irtó mély hangon beszél, de totál artikulátlanul, és minden shit, fuck, meg ohh my God…meg all the people crazy…néha röhög magában, és vannak dolgai, amikor elkezd visítani abból tudom, hogy most rohadtul sietni kell…szal felettébb szórakoztató. De annak ellenére, hogy mindent tör zúz, és aggresszívan veri szét a berendezést (nem csoda, 10 éve csinálja ezt az alja melót…)engem érzem, hogy kedvel…csak kissé sajátos a stílusa. Amúgy mindig sweetynek, my love-nak, vagy honey-nak szólít:D kár, hogy mindig egy kérés követi a kedves jelzőket, pl, hogy cipeljem utána a pakkot…nah de mind1.Angolt mellette kicsit legalább tudom gyakorolni…nagy kihívás. A nap végén mindig a lelkemre köti, hogy mondjam vele együtt, hogy „thank you for Lord…I hope tomorow I can finis hall my rooms too” szal hangulatos. Este hullák voltunk Zsófival, de nem buktunk ki, köszönhető volt a lakótársaink minden esti partyjának. Itthon mindig megy a duma, meg a munka szidás, illetve a londonbaby, és persze a közös álmok, h milyen jó lesz annyit keresni, h ne csak a lakbért tudjuk kifizetni…J

 

2008.09.25. Csütörtök

Fél 6kor keltünk…kész horror…de bementünk, busszal, metroval, metroval…és időben be is értünk. A társaság nagyrészt magyar. A bibi ott volt, hogy a nagy kapkodásban reggel itthon hagytam „ fucking black shoes”-t, amit tegnap kellett megvennem egy jó drága harisnya kíséretében…én és a szoknya, meg az egyenruha…és tilos minden gyűrű, piercing, és ékszer…csodálatos, pont nekem van kitalálva. Mindenesetre nem rúgtak ki, csak hát holnap kezdhetek, mert csizmában nem takaríthattam.

Szófiánácska állta a sarat, és végignyúzta a napot. Én hazajöttem, két migrén közt fetrengtem, próbáltam aludni, majd beszélgettem a lakótársainkkal. Nagyon jó társaság. Mellettünk 2 srác lakik az egyik Tomi, mert miért is ne ismernénk meg még egy Tomit, a másik imiJ az ügyeletes helyes srác a házban. Amúgy tényleg mind a ketten jó arcok. Mellettük lakik a mi szintünkön az Attila, ő is jó ember, villanyszerelő képesítését nézve, ami jól is jön, mert helyretett mindent a házban, és a fűtést is sikerült megoldania. A lépcső félemeletén lakik egy pár, ők is aranyosak. Lent pedig 4 lányka akik igen durván húzzák az igát. Mint minden firssen érkezett londoni ők is takarítanak, vagy felszolgálnak. Velük éldegélünk, és minden este ők éltetik bennünk a már csak pislákoló lángot, az örök STRENGTH mellett a „jó lesz az…”-alJ.

 

2008.09.24. Szerda

7kor keltünk, és CV nyomtatással indítottuk a napot, minek utána elmentünk bankszámlát nyitni sikertelenül.